Fájdalmas vizelés – a macskák alsó-húgyúti szindrómája

Erre kell gondolnunk ha a macska fájdalmasan erőlködve vizel és véres a vizelete. Kezdetben lehet csak annyi a tünet, hogy az alom mellé ürítenek erőlködve egy-két csepp vizeletet vagy véres vizeletet. Egyes fajtákban, perzsa és sziámi macskáknál gyakrabban találkozunk a kórképpel!

A betegség az alsó húgyutakat, vagyis a húgyhólyagot és a húgycsövet érinti, ezek falának gyulladásával és olykor mikroszkopikus méretű kristályok képződésével jár a vizeletben. Az érintett macskák gyakran és fájdalmasan vizelnek és a vizeletük véres. Az esetek többségében kristályképződés nélkül alakul ki hólyaggyulladás. Nem egységes kórképről van szó, hanem több hasonló tünettel jelentkező betegségről.

A macskák alsó húgyúti megbetegedései meglehetősen gyakran fordulnak elő. Mivel a betegség változatos tünetekben nyilvánul meg, és annak kialakulása többféle tényező hatására alakul ki, ezt a tünet együttest először a macskák alsó húgyúti szindrómájaként FUS /feline urinary syndrome/, majd később a macskák alsó húgyúti betegségei FLUTD /feline lower urinary tract diseases/ néven emlegetik. A betegség kiváltó okai nem minden tekintetben tisztázottak. A legfontosabb kóroktani tényező a stressz, a vízivási szokások és a táplálék összetétele.

Korábban a kandúr macskák ivartalanítását és a száraz tápok etetését feltételezték okként, de kiderült, hogy ezekkel nem lehet a betegséget kiváltani.

Az is tévedés, hogy az ivartalanítás hajlamosítja a kandúrokat a húgycső elzáródására, hiszen az semmivel sem gyakoribb ivartalanított kandúrokban, mint a nem ivartalanítottak körében. Annál pedig, hogy a táp száraz  vagy nedves, sokkal fontosabb kérdés annak összetétele és minősége! A struvit kristályok a fiatal nőstényekben gyakrabban jelentkeznek, mint kandúrokban. Az elégtelen vízfogyasztás viszont fontos oki tényező.

A betegeket leggyakrabban gyakori és fájdalmas vizelés, véres vizelet, erőlködés, sokszor azonban csak a “szobatisztaság” megsértése miatt viszik állatorvoshoz. A tünetek hátterében rendszerint húgykövesség, húgyhólyag gyulladás, húgycső elzáródás, ritkán húgyhólyag daganat van. Egyes fajtákban, perzsa és sziámi macskáknál gyakrabban találkozunk a kórképpel! A húgyköves esetek 80-90%-ban struvit (gyulladásos kő) köveket találunk. Ezek elsősorban lúgos, vagy enyhén savas közegben képződnek.

A kőképződés komplex, még nem minden részletében ismert folyamat. Benne az eleség összetételén kívül közre játszik anyagcserezavar, a húgyszervek gyulladása, a vízháztartás zavara, vitamin hiány, kevés folyadék fogyasztás, vizeletkoncentráció, vizeletpangás, magas pH-jú vizelet. A húgyszervek gyulladása kapcsán a levált hámsejtek ún. “magot” alkotnak a kőképződéshez, erre rakódnak a kristályok.

Tünetek:

Kezdetben az hívja fel az állattartó figyelmét a bajra, hogy a macska gyakran megy az alomra, és rendszerint csak kis mennyiségű vizeletet ürít, vagy az “akció” sikertelen.

Később a vizelet színe lehet gyanús elszíneződött: rózsaszínű majd élénk vörös. Az állandó, csillapíthatatlan vizelési inger és irritáció következtében az állat már nem csak a megszokott helyén, az alomban próbál vizelni, hanem – több-kevesebb sikerrel – szokatlan helyeken is “nyomot hagy”.

Előrehaladott stádiumban a vizeletürítés lehetetlenné válik, az állat fájdalmat jelez, nyávog, hasa kidomborodik, bágyadt, rosszkedvű és étvágytalan lesz. A betegek gyakran nyalogatják a péniszüket. A húgycső végén (és annyak környékén) gyakran szürkés-fehér törmelékes anyag jelenik meg, a pénisz vége élénkvörös, vagy lilás árnyalatúvá válhat, kissé kiöltött (előesett) lehet. A betegség tüneteinek észlelésekor haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni, mert húgyvérűség, hólyagrepedés jöhet létre, ami az állat elpusztulásához vezethet. A betegség felismerése nem jelent gondot. Súlyos esetben már egyszerű klinikai vizsgálattal megállapítható a diagnózis. Enyhébb esetekben a kórelőzmény, vizelet vizsgálat ill. ultrahang vagy röntgen vizsgálat alapján juthatunk el a diagnózishoz.

Terápia (gyógykezelés), megelőzés:

A betegek a gyógykezeléssel párhuzamosan gyógytápot kapnak melynek kizárólagos etetése lehetővé teszi a kövek feloldását. A kövek (homok) feloldása után a betegekkel hosszabb időn keresztül gyógytápot etetünk, ami megakadályozza a kőképződést.

Súlyosabb esetekben struvit kövesség esetén a gyógytápokon kívül a vizeletet savanyító egyéb szerek is alkalmazhatóak. Ilyen pl. az “Uropet paszta” vagy a “Fus-Sol cseppek”. A betegségen átesett állatokat a gyógyulást követően ajánlott rendszeres kontroll vizsgálatoknak alávetni (ultrahang- és vizelet vizsgálat) legalább félévente. Idősebb tünetmentes kandúr ill. herélt macskák esetén is érdemes legalább évente egyszer ellenőrizni azok állapotát az alsó húgyúti betegségek vonatkozásában.